1956 elfeledett hegyvidéki történetei

Hetven évvel ezelőtt, 1956 októberében kezdődött meg hazánk történelmének egyik legfelemelőbb, egyben legtragikusabb fejezete. Magyarország, amelyet hosszú éveken át félelemre és hallgatásra kényszerítettek, egy emberként állt talpra, hogy visszakövetelje függetlenségét.

Az október 23-án kirobbanó forradalom megmutatta, mire képes egy nemzet, ha a szabadság iránti vágya erősebbnek bizonyul a félelemnél. A november 4-én meginduló szovjet támadás ugyan véget vetett a reményekkel teli napoknak, és a túlerő végül leverte a forradalmat, ám a magyarok helytállását nem törölhette ki a történelemből. Az 1956-os szabadságharc ezért hetven esztendő elteltével sem pusztán egy korszak lezárt eseménysora, hanem nemzeti emlékezetünk meghatározó része, és ma is tisztelettel hajtunk fejet a hősök előtt.

A hetvenedik évforduló alkalmából lapunk mostani és következő számában az 1956. októberi és novemberi hegyvidéki eseményeknek szenteljük helytörténeti rovatunkat. Mivel az elmúlt években már részletesen sorra vettük a forradalomhoz kapcsolódó legfontosabb XII. kerületi fejezeteket, ezúttal olyan kevésbé ismert részleteket mutatunk be, amik újabb adalékokkal gazdagítják a Hegyvidék történetét.

Vörös csillagok hullnak a hegyen

A vörös csillag évtizedeken át a kommunista hatalom egyik legfőbb jelképe volt. Az ’56-os forradalom és szabadságharc napjaiban a János-hegyi Erzsébet-kilátónál, a Széchenyi-hegyi Vörös Csillag Szállónál és a Postapalotánál történtek jól példázzák, miként vált az elnyomás egyik szimbólumának ledöntése, eltávolítása a szabadságvágy katartikus pillanatává.

Hatórás munka a János-hegy tetején

A régi budapesti fényképeket nézegetve ma már szinte meghökkentő, milyen sok épületen díszelgett egykor vörös csillag, a szovjeturalom és a kommunista diktatúra „látványeleme”. Három helyszínünk közül minden bizonnyal az Erzsébet-kilátó csillaga volt a legfeltűnőbb, hiszen az 1910 szeptemberében átadott építmény Budapest egyik legkedveltebb kirándulóhelyén, a János-hegy csúcsán emelkedik. A szocialista korszakban a tetejére felszerelt hatalmas vörös csillagot éjszakánként kivilágították, fénye a főváros számos pontjáról látható volt.

Noha a János-hegy távol esett a forradalom leghevesebb harcaitól, az itt élők és a környéken szolgálatot teljesítő katonák mégis fontosnak érezték, hogy a kilátót megszabadítsák a ráhelyezett csillagtól. A feladatot végül a 102. rádiófelderítő zászlóalj, a néphadsereg számozása szerinti 9497-es alakulat katonái vállalták magukra. A korabeli beszámoló szerint a leszerelés hatórás, megfeszített munkát igényelt, ami jól mutatja, hogy a hatalmas tárgy korántsem egyetlen indulatos mozdulat következményeként tűnt el.

A Forradalmi Katonai Tanács 1956-os híradása részletesen írt a katonák teljesítményéről, és nemcsak a diktatúra egyik leglátványosabb jelképének eltávolítását ünnepelte, hanem azt is megfogalmazta, milyen új szerepet szánna a kilátó tetején megmaradó világítóberendezéseknek: „Budapest legmagasabb pontján levő vörös csillag, mely Magyarországon a zsarnokság egyik jelképe volt, eltűnt. A 9497-es alakulat hős harcosai, kik a forradalomban is megállták helyüket, most folyamatosan takarítják el Budapest területéről a szennyfoltokat. 1956. október 31 -én hatórai megfeszített munka árán leszedték a vörös csillagot a Jánoshegyi kilátó tornyáról. Üdvözöljük a 9497-es alakulat személyi állományát, és kérjük, hogy továbbra is harcosan álljanak ki a forradalom ügye mellett. Felkérjük az Egyesült Izzó munkásait, hogy a megóvott elektromos berendezések helyére, nemzeti színű neoncsöveket szereljenek fel a kilátóra.”

A visszahelyezett jelképpel azonban még nem ért véget a történet, a vörös fénytest működését a következő években is többen igyekeztek megakadályozni. A forradalom után emigrációba kényszerülő Irodalmi Újság az 1958. június 15-i számában például egy fiatal srác tettéről számolt be, aki azzal próbált tiltakozni a rendszer jelképe ellen, hogy megrongálta annak elektromos vezetékét: „Porpácz Gábor, ugyancsak tizenhét esztendős, vegyipari technikumi hallgató ezalatt felmászott a Jánoshegyi kilátó vörös csillagához s elvágta a főkábelt. Nem nagy eset, mert a kábel szabadon lóg a falon s amikor még nem kering benne áram, csipőfogóval könnyen leszakítható. A vörös csillag este kilenckor kezd világítani. Porpácz Gábor nyolc óra után néhány perccel rángatta le a drótot. A kezét felvérezte, de az ilyesmire azt mondják: katonadolog.”

A kilátó tetejére helyezett monumentális vörös csillag ugyanakkor nemcsak jelképesen nehezedett az épületre, hanem az évtizedek során valóban komoly műszaki problémákat okozott. A rendszerváltás után végleg eltávolították, ezáltal ismét járhatóvá váltak az építmény legfelső, korábban lezárt lépcsőfokai, lehetővé téve, hogy a látogatók a tetőről csodálhassák meg a főváros páratlan panorámáját.

Az Erzsébet-kilátót épp az idén jégkár miatt ideiglenesen le kellett zárni, de remélhetőleg hamarosan újra birtokba vehetjük Budapest egyik legszebb kilátópontját, amelynek történetéhez elválaszthatatlanul hozzátartoznak az 1956. október 31-i események.

Kik szedték le a szálló csillagát?

A forradalom idején a János-heggyel szomszédos Széchenyi-hegyen is eltávolították a hatalmi szimbólumot egy nevezetes épületről. Az egykori Golf Szálló históriájában a kommunista uralom térnyerése nemcsak a ház külső megjelenésében, hanem annak elnevezésében is megmutatkozott, hiszen 1949-ben a Vörös Csillag nevet kapta, jellegzetes tornyára pedig egy nagy méretű fém vörös csillag került.

A hely 1956 őszén különösen érdekes szerepet töltött be, ugyanis a melbourne-i olimpiára készülő magyar csapat több tagja is itt tartózkodott. A forradalom kitörése és a közlekedés bizonytalanná válása természetesen befolyásolta az olimpikonok mindennapjait és felkészülését, ennek részleteivel azonban bővebben majd lapunk következő számában foglalkozunk. Mostani történetünk szempontjából sokkal inkább érdekes, hogy a forradalom idején a szálloda tornyáról is eltűnt a vörös csillag, amely addig az épület egyik legfeltűnőbb „ékessége” volt.

Sajnos minderről jóval kevesebbet tudunk, mint az Erzsébet-kilátónál zajló eseményekről. A fennmaradó fényképek megőrizték a csillag nélküli torony látványát, arról azonban egyelőre nem sikerült adatokat találni, hogy pontosan mikor és kik végezték el annak leszerelését. Az épületben tartózkodó sportolók miatt természetesen felmerülhet, hogy az olimpiai csapat valamelyik tagja is részt vett az akcióban, ezt azonban megfelelő források hiányában csak feltételezésként kezelhetjük.

A szabadságharc leverését követően itt is hamarosan „visszatért” a hatalom jelképe, ráadásul a korábbinál is látványosabb formában. A régi fémcsillag helyét ugyanis egy még nagyobb, neoncsövekkel megvilágított változat foglalta el, amely éjszakánként ismét messziről hirdette a szálloda nevét – és a rendszer jelenlétét. A torony tetejéről később eltávolították ezt a szerkezetet, és egy piros színű „Vörös Csillag” felirat került oda. A rendszerváltás után a hely neve Panoráma Szálló lett, később nagykövetség is működött az épületben, amely jelenleg magánhasználatban van.

Három csillag a Postapalotán

A mai Széll Kálmán (akkoriban Moszkva) tér fölé magasodó Postapalota tornyára nem egyetlen, síkban elhelyezett csillagot szereltek, hanem három egymáshoz kapcsolódó vörös csillagból alakítottak ki egy különleges térbeli szerkezetet. Ennek köszönhetően a jelképek a különböző irányokból érkezők számára egyaránt jól láthatók voltak, csak hogy senki egy pillanatra se feledje, hol élünk…

A Postapalota az ’56-os forradalom egyik fontos budai helyszínének közvetlen közelében áll. A szomszédos Széna téren kibontakozó fegyveres ellenállás a környező utcákra és terekre is hatással volt, a harcok nyomai pedig nemcsak az épületen, hanem az annak tetejére szerelt szerkezeten is megmutatkoztak. A régi felvételek alapján a három egymáshoz kapcsolódó csillag közül kettőt sikerült eltávolítani, miközben a harmadik nagyjából épségben maradt. A torony tetején lévő alkotás így viszont korántsem mutatta a korábbi egységes képet.

A kilátóra és a szállóra a hatalom hamarosan visszahelyezte a ledöntött jelképeket, ám a Moszkva téri Postapalotára nem került fel újra a háromoldalú csillagkompozíció. A főhomlokzaton később egy kisebb vörös csillag jelent meg, de ez már meg sem közelítette a torony tetején egykor magasodó szerkezet látványát. A forradalom tehát ezen a helyen a városképben is maradandó változást eredményezett.

*

A szabadságharc leverése után a vörös csillagok még hosszú évtizedeken át a magyarországi közterek és középületek megszokott tartozékai maradtak, ám a forradalom során eltávolított jelképek egy része nem került vissza a korábbi helyére. Az ötvenes évek elejének városképét meghatározó, sokszor hatalmas méretű csillagok jelenléte aztán fokozatosan háttérbe szorult, a végleges változást azonban csak a rendszerváltás hozta el. 1990-ben Magyarország ismét szabadon rendelkezhetett nemzeti jelképeiről, és az épületek tetejéről sorra eltűnhettek a korábbi diktatúra évtizedeken át ott éktelenkedő szimbólumai.

Hetven év távlatából nemcsak azokra emlékezünk, akik fegyverrel a kezükben küzdöttek a szabadságért, hanem mindenkire, aki a maga lehetőségei szerint segítette a forradalom ügyét. Azokra, akik kenyeret sütöttek az éhezőknek, élelmiszert vittek a nélkülözőknek, sebesülteket mentettek, betegeket gyógyítottak, vagy éppen egy torony tetejére kapaszkodva távolították el az elnyomás jelképét.

A hetvenedik évfordulón ezek a történetek arra emlékeztetnek bennünket, hogy a ma természetesnek tekintett szabadságért egykor sokan készek voltak a saját biztonságukat, sőt, az életüket is kockára tenni. Az ő bátorságuk és helytállásuk előtt is fejet hajtunk, amikor 1956 hősei előtt tisztelgünk.

Földváry Gergely

Forrás: https://hegyvidekujsag.hu/archivum/archivum-2026-oktober-20/1956-elfeledett (Utolsó megtekintés: 2026.11.04.)